Lövith Egon szobrászművészről jelent meg monográfia és album /Németh Júlia: Lövith Egon, Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2004/ helyére teszi a dolgokat. Bemutatja a sokoldalú művész pályáját, értékeivel együtt. Németh Júlia végigköveti a művészsorsot a család egy évtizednyi mexikói letelepedésétől, majd hazatérésétől kezdve a dachaui haláltáborig, és az újrakezdések háború utáni korszakát. Lövith több mint harmincöt éven át volt a kolozsvári főiskola tanára. A szobrászaton kívül Lövith Egont más műfajok is foglalkoztatták: a kerámia, a rajz, az olaj- és pasztellfestészet. /Murádin Jenő: Lövith Egon formateremtő műhelye. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./
2006. május 19.
Lövith Egon nevezetes, Kolozsváron is bemutatott Holokauszt-sorozatából nyílt kiállítás május 18-án a németországi Dachauban. Az immár Dachau tulajdonát képező sorozat a túlélő hosszú évtizedeken keresztül érlelődött megrázó képi vallomása az átélt borzalmakról. /(n): „Én keveset mutatok és mindent elmondok”. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./
2006. október 7.
Lövith Egon alkotásaiból májusban nyílt kiállítás Dachauban. Azon a helyen, amely Holokauszt sorozatának ihletforrásául szolgált. Mementóként is szolgál ez a zömében pasztellekből, de olajképekből is álló, rajzokkal kiegészített sorozat, amelyet a német állam vásárolt meg az alkotótól. Éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy Lövith Egon a dachaui haláltáborból kiszabadulva, immár elismert művészként és főiskolai tanárként öntötte személyes tapasztalatait művészi formába. A művészről német nyelvű igényes kiadványt adtak ki. /Németh Júlia: Lövith Egon: Keveset mutatok, és mindent elmondok. Dachau, 2006. május 19 – szeptember 30. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./
2008. június 14.
Nem megdöbbenteni, nem mellbevágni akarom az embereket, én varázsolni akarok – vallja Lövith Egon, a Képzőművészeti Főiskola nyugalmazott tanszékvezető tanára, a rendkívül sokoldalú művész – szobrász, festő, grafikus, keramikus, aki május 21-én töltötte be 85. életévét. Szobrai őszinte gyönyörűséget okoznak- írta róla Németh Júlia. Sikereiért, sőt életének egy adott szakaszában, a dachaui haláltáborban puszta létéért, megmaradásáért is meg kellett küzdenie. Szobrászként az expresszionizmusban talált önmagára. /Németh Júlia: Üzenet a mából a jövőnek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./
2009. május 23.
Tárlatmegnyitóval köszöntötték 86. születésnapján Lövith Egon képzőművészt május 21-én a kolozsvári Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota). A résztvevők ezúttal a múzeum gyűjteményében őrzött, a nagyközönség számára azonban eddig be nem mutatott Lövith-szobrokat és -rajzokat is láthatták. Lövith Egon átvészelte a dachaui lágerek világát, életének minden percét az alkotásnak szentelte. Gyémánt László, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) keretén belül működő Judaisztikai Intézet vezetője a születésnapi jókívánságok tolmácsolása kapcsán az intézet névadójának, a jelenleg New Yorkban élő Moshe Carmilly-Weinberger egykori kolozsvári főrabbinak a példáját említette, aki 102 évesen is jó erőben van, és várja legújabb kötetének megjelenését. /Ferencz Zsolt: Lövith Egon születésnapjára. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./
